A mai burkoló gépek kialakulásáig sokáig kellett várni, viszont mindehhez a csövek jelentősége és fejlődése vezetett, amik viszont a történelem korai szakaszai óta fontosak. A csövek és vezetékek egyes anyagok, vagy információk szállítására alkalmasak. Az ókorban (is) nagyon fontos volt az ember számára a tiszta ivóvíz, és a vándorlások idején az ember mindig ott élt, ahol tiszta vizet és élelmet talált magának. Ahogy viszont letelepedtek, és kialakultak az állandó falvak és városok, biztosítani kellett a mindig elérhető, stabil vízellátást. Ennek érdekében az ókori Egyiptomban már az időszámításunk előtti 3. évezredben is működtek vízvezetékek, ezek rézből készültek. Az ókori Athénben pedig közel 20 vízvezeték gondoskodott a város vízellátásáról. Az ókori Rómában volt olyan idő, hogy közel 600 km hosszú vezetékrendszeren keresztül „vitték” a környező források vizét a városba, különböző átmérőjű rézcsöveken. Magyarországon a 15. században a Duna vizét szűrték, és vezették csőrendszeren keresztül. Az ipari forradalom jelentős változásokat hozott a világba, egyre hatékonyabb szerszámgépek alakultak ki, és elterjedt világszerte a tömegtermelés. Mindez a csövek fejlődését is magával hozta, és felismerték, hogy tartósabbak, és az adott céloknak még inkább megfelelő csöveket hozhatnak létre, ha azokat ellátják bevonatokkal. Így alakultak ki a burkolat készítő gépek. A csöveket a folyadékok mellett gőzök és gázok továbbítására is használják. A csövek többnyire fémből (ami lehet réz, ólom, öntött vas vagy kovácsolt vas) vagy műanyagból készítik, de vannak beton és agyag csövek is.
