A körasztal nem tekint vissza sok ezer éves múltra, a hegesztés eljárásának fejlődésével jelent meg. A hegesztés őse pedig már több ezer évvel ezelőtt felbukkant. A vele rokonságban álló lágy, vagy kemény forrasztást az i.e. 4. évezredben is használták, többek között fegyverek, illetve ékszerek megalkotására – erről az ebből a korból fennmaradt tárgyi emlékek is tanúskodnak. A mai értelemben vett hegesztőgép megjelenéséig egészen az ipari forradalomig kellett várni, addig ugyanis a kézi termelés volt a jellemző. Az ipari forradalom a 19. században gyakorolt óriási hatást Európában és az Egyesült Államokban - sok-sok olyan találmányt magával hozva, ami nélkül a mai szerszámgépek világa sem lenne olyan, amilyen. A gőzgépek, a villamosság és az acélipar területének fontos találmányai sokat jelentettek ahhoz, hogy aztán a hegesztőgép, és később az ennek gépiesítéséhez szükséges körasztal kialakulhasson. A mai értelemben vett hegesztő és körasztal kialakulása sok más szerszámgéppel ellentétben nem közvetlenül az ipari forradalom során jelent meg, mivel a különböző Körasztal használat közben fémlemezek összeillesztésére sokáig a szegecskötés eljárása volt a mérvadó, mely roncsolás nélkül nem oldható kötést adott. A speciális acél szegecseket az összeillesztendő lemezekbe tették, majd összekovácsolták. A mai hegesztő természetesen sokkal minőségibb eredményt ad, használata pedig gazdaságosabb és gyorsabb, így megjelenésekor gyorsan kiszorította elődjét. Nem sokkal később pedig a körasztalok is megjelentek, amelyek lehetővé tették a hegesztési folyamatok gépesítését.
