A
lemezolló a fémipari szerszámgépek családjába tartozik, így történelme és kialakulása nem választható szét konkrétan a többi géptípustól. Lemezvágásra a gépipar megjelenése előtt is szükség volt, ekkor jellemzően kézi erővel történt még a
fémmegmunkálás. Például a bádogos mesterség a fémmegmunkálás korai szakaszának jellegzetes módja volt, amikor is a fémműves kisiparosok fémlemezekből készítettek különféle lemezfedéseket, tartályokat és ereszeket. Hazánkban az 1400-as évektől jelent meg a bádogos szakma, de az ipari forradalom nyomán a gyáripari termelés felfejlődése révén a háttérbe szorul, és ma már az épületbádogosi tevékenység révén maradt fenn. Ha szorosan a Lemezolló használat közben technológiára koncentrálunk, akkor világosan láthatjuk, hogy a
lemezolló elődje a
kéziszerszámok között az olló, amely két kés egymásba csúszásával vágja el az adott anyagot. Az ollók története az ókorba nyúlik vissza, modernebb, rugós megoldású ollók kialakulásáig egészen a 15. századig várni kellett. A mai
lemezolló gépek megalkotásának feltételei az ipari forradalom során alakultak ki. Az első szerszámgépek a 18. század második felében jelentek meg, és lehetővé tették sok különféle egyedi alkatrész létrehozását. Kezdetben kis szériás termelésre volt lehetőség és igény. Az ipari forradalom egyik legnagyobb, első újítása a gőzgép felfedezése volt. Az ipari forradalom a textiliparba robbant be, majd hatása nem sokkal később a közlekedésbe, az acél- és gépiparba is begyűrűzött. A mai gépi lemezolló kialakulásához fontos momentum volt a villamos motorok feltalálása is, amelyre az ipari forradalom második szakaszában került sor. A lemezvágó gép megalkotása után sem ért véget a folyamat, a lemezollók az utóbbi évtizedekben is jelentős változásokon mennek keresztül, megjelent a hidraulikus lemezolló is. A növekvő igényekkel lépést tartva a
lemezolló gépek egyre gyorsabb és pontosabb működésűek, így lehetővé teszik a gazdaságos és hatékony működést.